Sejtettem, hogy Adeptusra számíthatok, így nekem már nem is kell részletesen írnom a koncertről 
Úgyhogy én csak néhány személyes megjegyzést írok.
Ez volt az első olyan Dream koncert, amire belépőt vettem, a PeCsa-beli koncerteken kintről hallgattam őket. A 2002-es fellépésük két okból is emlékezetes, az egyik, hogy fergeteges bő háromórás koncertet nyomtak le egy kis szünettel, a másik meg hogy hazarohantamban sikerült elüttetnem magam. Mindenesetre kívülről bekukucskálva már akkor feltűnt, hogy az igazi showman a bandában a dobos, és a tegnapi koncert már miatta megérte.
Sajnos a Six Degrees óta nem készítettek olyan albumot, ami igazán tetszene, így nekem nem volt zeneileg akkora élmény a koncert, mint Adeptusnak, de azért jól szórakoztam. A Surrounded nagyon hiányzott a repertoárból, a Solitary Shellnek viszont örültem. Ami az előadást illeti, zeneileg nem lehet belekötni, egy haverom pont azt nehezményezi bennük, hogy lejátsszák a kottát (mondjuk azért ebben nem teljesen értek egyet vele, de mindegy), látványra viszont nem igazán fordítanak nagy hangsúlyt. Rudess és Portnoy csinálta a show-t, a többiek meg elbújtak a nagy hajuk mögé. A bőgős néha teljesen beleolvadt a környezetébe, úgy kellett keresgélnem, hogy hol van Persze nagyon jó zenészek, úgyhogy ezt el lehet nézni nekik.
Azért összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy befizettem a bulira, bár egy kicsit rövid volt. Igaz, így hamar és egyszerűen hazajutottam, de kibírtam volna még egy órát ebből a zenéből azon az áron is, hogy utána sokat kell várnom az éjszakai buszra. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy ez mennyire fárasztó meló a zenészeknek.
Végezetül egy kép Mike Portnoyról, sajnos nem a tegnapi koncertről, de azért ez sem rossz. Tegnap jóval nagyobb dobfelszerelés mögött ült (ami már az űrhajó kategória nálam), és a szakálla lilára volt festve. Ezen viszont egy érdekesség található, ajánlom tanulmányozásra Chelloveck kollégának 
. Kattra nagy lesz.
