Thoughts from the Vortex

A legenda

A Doctor Who legenda, kultusz, iparág, a Star Trek népszerűségével vetekedő univerzum, amely milliók életére volt és a mai napig van hatással — tőlünk nyugatabbra. Nagy-Britanniában nemzedékek nőttek fel a BBC tévésorozatán, amely egy idegen, két szívvel rendelkező időutazó és útitársai kalandjait mesélte el hétről-hétre, 26 (!) éven keresztül, 1963 és 1989 között (ezzel kiérdemelve a leghosszabban futó sci-fi sorozat címet), amikoris kis időre a Doktor megpihent, majd egy film erejéig 1996-ban visszatért, hogy végül 2005-ben ismét képernyőre kerüljön teljesen megújulva.

Az új sorozat, bár az évadok számozása egyről indult, nem felújítása a réginek, mint pl. a Battlestar Galactica esetében, hanem folytatása. Sőt, ami még érdekesebb, és ami különlegessé teszi ezt az egész világot, az az, hogy maga a főszereplő is ugyanaz, bár az őt alakító színészek váltották egymást az évek során. Persze nem a szappanoperákra jellemző “most kicseréljük ezt a színészt, mert megunta vagy meghalt, úgysem veszi észre senki” alapon, hanem — tudományos-fantasztikus történetről lévén szó — az írók kitalálták, hogy a fajára, a Time Lordokra jellemző legyen az a tulajdonság, hogy halálos betegség vagy sérülés esetén képesek regenerálódni, amely a testük összes sejtjének lecserélésével jár. Ilyenkor egy kicsit megváltozik a Doktor személyisége is, és mégis ugyanaz marad, de ez is hozzátesz a sorozat értékéhez, hiszen mindegyik inkarnáció más-más oldalát mutatja meg ugyanannak a személynek.

A Doktor mellett a másik “főszereplő” a sorozatban a TARDIS (a “Time And Relative Dimension In Space” rövidítése), vagyis a Doktor időgépe, ami űrhajóként is funkcionál. Részben élő organizmus, részben gép, és a Time Lord tudomány egyik vívmánya jellemző rá: belül nagyobb, mint kívül. Sokkal… nagyobb. A külseje pedig elvileg felveszi az adott kornak és helynek megfelelő álcát, ez az álca azonban a Doktor hajója esetében beragadt, ezért jelenik meg mindenhol kék rendőrségi fülke képében, ami a sorozat egyik jelképe is lett. (A klasszikus sorozatban az egyik Doktor megpróbálta megjavítani az álcázóberendezést, de mindenféle érdekes eredményei lettek a kísérletnek, úgyhogy végül felhagyott vele, és maradt a hagyományos kék fadoboz.) Szintén ikonná vált a Doktor szinte egyetlen “fegyvere”, a szónikus csavarhúzó, ami rengeteg dologra használható, és néha még csavarhúzóként is funkcionál.

Ja igen, arról még nem írtam, hogy honnan a cím. Sokan rövidítik Dr. Who-nak, ami helytelen, mert nem egy Who nevű orvosról van szó. A Doktornak ugyanis nincs neve. Hogy miért, az rejtély, ha egyszer kiderül, talán véget is ér a varázslat . De addig is úgy mutatkozik be, hogy “a Doktor”. Amire az ember zsigerből visszakérdez, hogy “doktor ki”? És amire persze a válasz mindig az, hogy “csak egyszerűen Doktor”. De nem orvosdoktor – bár az orvosláshoz is ért, ha muszáj –, hanem egy polihisztor, zseni, ha úgy tetszik (és ezt gyakran szóvá is teszi), aki kicsit őrült, néha idegesítő, de gyakran vicces, és nagyon szerethető. És magányos. És rosszul viseli a magányt (meg nem is tesz jót neki), ezért többnyire nem utazik egyedül.

A történet egyszerű: a Doktor a TARDIS-szal barangol térben és időben, és közben mindenféle kalandokba keveredik, barátokkal és ellenségekkel, történelmi személyekkel és idegen lényekkel találkozik, mindenközben számtalanszor megmenti a világot a pusztulástól. Bár idegen, az emberi faj a kedvence, emiatt sok kalandja kötődik az emberi történelemhez, az emberekhez. Útitársai is legtöbbször az emberek (főleg fiatal nők ) köréből kerülnek ki, bár időnként idegenek, vagy éppen egy robotkutya csapódnak mellé. Vannak visszatérő ellenségek is, mint a Dalekek vagy a Cybermanek, és a Doktor népéből való Mester, akik időről-időre felbukkannak a történetben. A tévésorozatot rengeteg könyv, képregény, rádiójáték és néhány tévéfilm is kísérte és kíséri a mai napig, ezzel is táplálva a kultuszt, és kiegészítve az amúgyis terjedelmes és szerteágazó sagát. Norfren Doctor Who oldalán olvasható sok információ a Doktor eddigi tíz inkarnációjáról és útitársairól, meg minden másról a klasszikus és az új sorozattal kapcsolatban, amit itt nem szeretnék kifejteni, egyrészt mert mivel én a klasszikus sorozatból csak néhány részt láttam, csak őt tudnám idézni, másrészt soha nem fejezném be ezt a cikket. És mert amiről igazán írni szeretnék és amiről ez az ajánló szól, az

Az új sorozat

Igen, végre a lényegre térek. Az új sorozat egy új helyzettel indít: a nagy Időháborút a Doktor faja utolsójaként élte túl: hogy megmentse világok ezreit a pusztulástól, feláldozta a saját szülőbolygóját, Gallifrey-t, és népének minden tagját, hogy a nagy ellenség, a Dalekek is velük pusztuljanak. Ezután magányosan utazgat és teszi a dolgát, súlyos teherként nehezedik rá a lelkiismerete amiatt, amit tett. De azért továbbra is segít, ahol tud, egyfajta őrangyalként vigyázva a Földre és lakóira. Egy ilyen akció közben botlik bele Rose-ba, egy londoni eladólányba, aki épp rosszkor van rossz helyen (vagy inkább jókor jó helyen? Nézőpont kérdése ), és miután együtt megmentik a világot, maga mellé veszi útitársnak, és elkezdődik az őrületes kaland időn és téren át, meghódítva a tévénézők új generációit.

Ami naggyá teszi ezt a sorozatot, és méltó utódjává klasszikus elődjének, az az, hogy rajongók készítik rajongóknak, mindig tisztelettel nyúlnak a régi témákhoz, ugyanakkor érdekes, új, mai történeteket is írnak, valamint bevetik a mai technika minden vívmányát, hogy minél látványosabb, élethűbb módon keltsék életre a különböző világokat és lényeket. Érdekesség például, hogy a jellegzetes hang, amit a TARDIS kiad érkezéskor és induláskor, a sorozat kezdete óta nem változott, ugyanígy a főcímzene sem, bár azt időnként áthangszerelték – ezúttal ez Murray Gold nevéhez fűződik, aki a fantasztikus filmzenét is jegyzi, ami szintén hozzájárul a sorozat sikeréhez.

Ugyanakkor nem szükséges “előképzettség” ahhoz, hogy az ember élvezni és érteni tudja az új epizódokat, hiszen menetközben minden kiderül, amit tudnunk kell, igaz, azért apró utalásokat elrejtenek bennük a régi rajongók szórakoztatására is. Az írógárda vezetője Russell T. Davies, aki maga is gyerekkora óta rajongója a sorozatnak, így ő ügyel rá, hogy a történetek összhangban legyenek egymással és a klasszikus sorozattal. És persze nem utolsó sorban maga is ír, gyakran nagyobblélegzetű, két- (sőt, a harmadik évad zárótörténete három-) részes epizódokat jegyez, egy-két kivétellel ezek a legjobbak a sorozat eddigi három évada alatt.

A színészek pedig a legjobbak közül kerülnek ki. Az első évadban a kilencedik Doktor szerepében Christopher Ecclestont láthatjuk, ő maga kérte a szerepet, amikor megtudta, hogy új sorozat készül (Russell T. Davies nem is álmodott róla, hogy elvállalná), utódja pedig a nem kevésbé tehetséges David Tennant, aki azóta Nagy-Britannia legkeresettebb tévészínésze lett, a Doctor Who forgatási szüneteiben sem tétlenkedik, hanem egyéb filmes munkákat (fő- és mellékszerepeket) is elvállal. Legutóbbi projektje az Einstein and Eddington c. film, amelyet részben kis hazánkban forgattak. Az útitársak között Billie Piper, Freema Agyeman, Catherine Tate, John Barrowman tűnnek fel, epizódszerepekben pedig olyan színészeket láthatunk, mint Anna-Louise Plowman (őt a Csillagkapu sorozatból ismerhetjük, mint Osiris gazdatestét), Zoë Wanamaker, Sir Derek Jacobi, vagy a Life On Mars sztárja, John Simm. Még a gyerekszereplőket is igen nagy gonddal választják ki, a legtehetségesebbek közül.

Talán feltűnt, hogy nem sokat írok a történetről. De nem is akarok, ezt a sorozatot nézni kell. Lehetőleg eredeti nyelven, egyrészt az akcentusok, másrészt a lefordíthatatlan nyelvi poénok miatt. Mert hihetetlen hangulata van, mert remek kikapcsolódás, mert jó sci-fi és kellemes mese. Vagy épp izgalmas horror. A minőségi írói, színészi és rendezői (zeneszerzői, maszkmesteri, kompjútergrafikai, stb.) munkát pedig már említettem. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy ez családi sorozat, a kisgyerekektől a nagymamákig minden korosztálynak szól, ezért talán elsőre furcsa lehet a komolytalansága (bár néha igen komoly témákat is feldolgoznak), vagy az épp az első részben elkövetett gyermeteg és kiszámítható gegek, ez utóbiakból szerencsére visszavettek, és egyre jobb és jobb epizódok készültek. Úgyhogy ha valaki feladta az első résznél, annak ezúton is üzenem, hogy nézze tovább, mert érdemes. Kell egy-két epizód, hogy az ember elkapja a hangulatát, de onnantól aztán nincs megállás. És a show is folytatódik tovább…

Spin-offok

Ha egy üzlet beindul, akkor meg kell ragadni a lehetőséget. A Doctor Who készítői sem tétlenkedtek, a második évad sikere után rögtön két melléksorozatot is indítottak, a gyerekközönségnek szánt The Sarah Jane Adventures-t valamint a kizárólag felnőtteknek szóló Torchwoodot, emellett kísérleti jelleggel egy animációs sorozat is indult, amely a Totally Doctor Who című, a sorozat kulisszatitkairól szóló gyerekműsorban kapott helyet, The Infinite Quest címmel. Szerencsénkre van elég lendület és spiritusz az alkotókban, hogy ezek újat tudnak mutatni, így egyelőre nem kell rókabőr-effektustól tartani.

The Sarah Jane Adventures

Sarah Jane Smith volt a klasszikus sorozat legnépszerűbb útitársnője, a harmadik és negyedik Doktor kísérőjeként bukkant fel. Ő volt az első igazán emancipált, magabiztos, a maga útját járó nő a sorozatban, aki oknyomozó riporterként dolgozva került a Doktor útjába. Miután az új sorozat második évadában felkérték Elisabeth Sladent, hogy ismét bújjon Sarah Jane bőrébe egy epizód erejéig, és a nézők imádták, így megszületett a döntés, hogy saját sorozatot kapjon. Ebben ott folytatja a munkáját, ahol a Doktortól elválva elkezdte: nyomoz a különleges esetek után, ebben segítségére van K-9, a robotkutya és szónikus rúzsa (valójában ez is csavarhúzó, csak rúzsnak van álcázva), valamint néhány gyerek a szomszédságból. Rendhagyó módon egy ünnepi, különleges alkalommal került adásba az első epizód ezév elején, Újév napján, “Invasion of the Bane” címmel, míg maga a sorozat még készül, és később lesz bemutatva az év folyamán.

Torchwood

Torchwood volt eredetileg a Doctor Who munkacíme, annak angrammájaként, mivel az előkészületi fázisban nagy titokban tartották, hogy mi készül. De az íróknak annyira megtetszett ez a szó, hogy később nagyobb szerepet kapott: először a sorozatba építették bele a hasonló nevű, titkos, a kormányon is kívülálló intézményként, már az első évadtól elhintve utalásokat, hogy aztán a második évad végére találkozzunk magával a szervezettel, majd önálló sorozattá nőtte ki magát, amelynek főszereplője a Doctor Who-ból megismert Jack Harkness kapitány (John Barrowman) lett.

És itt aztán nem finomkodnak. Íme, a felnőtt közönségnek szánt sorozat. Van benne minden, ami a Doctor Who-ból kimaradt: sex, drugs & rock n’ roll jó adag erőszakkal és vérrel nyakonöntve. De a sztori jó, a karakterek érdekesek, ha nem is feltétlenül szerethetőek, megvan a maga hangulata. Testvérsorozatával ellentétben ez kizárólag a Földön és a jelenben játszódik, méghozzá Cardiffban és környékén, főhősei pedig mindenféle idegen vagy természetfölötti (időnként -alatti) lényekkel veszik fel a harcot, és próbálják felvértezni az emberiséget a jövő kihívásaira.

Bár a sorozat élvezhető a Doctor Who ismerete nélkül is, teljesen csak azzal együtt érthető meg, ilyen értelemben sokkal jobban összefonódik a két sorozat, mint általában a testvérsorozatok szoktak. Az első évad kronológiailag az új Doctor Who sorozat második és harmadik évada között játszódik (a tévében is ebben az időszakban adták le), a második évad forgatása most folyik, várhatóan jövő év elején kerül adásba az Egyesült Királyságban.

The Infinite Quest

A Doctor Who harmadik évadával párhuzamosan készült ez a kis animációs sorozat, amelynek kb. 3 perces részei a Totally Doctor Who című gyerekműsorban mennek (-tek) hétről-hétre. Az utolsó epizód ma délután kerül adásba (természetesen az Egyesült Királyságban, nálunk még se’ híre, se’ hamva semmiféle folytatásfélének a Doctor Who első évada óta), majd szombaton egyben is megtekinthető lesz az egész történet. Ez valójában nem igazi spin-off, hiszen a (tizedik) Doktor és Martha egy kalandját meséli el, csak éppen rajzfilmen. Természetesen a szereplők hangját a színészek adják, a történet főgonosza, Baltazar pedig Anthony Head (Mr. Finch a Doctor Who második évadának “School Reunion” c. részéből) hangján szólal meg.

Linkek

Doctor Who

BBC - Doctor Who
- hivatalos oldal
Outpost Gallifrey
- portál, rengeteg adattal, hírekkel, epizódleírásokkal, fórummal, angolul
Doctor Who - Ki vagy, Doki?
- magyar Doctor Who oldal by Norfren
G-portal - Doctor Who
- hírek, információk, cikkek magyarul
Wikipedia - Doctor Who

The Sarah Jane Adventures

BBC - The Sarah Jane Adventures
- hivatalos oldal, Nagy-Britannián kívülről sajnos nem elérhető
A Brief History of Time
Wikipedia - The Sarah Jane Adventures

Torchwood

BBC - Torchwood
- hivatalos oldal, Nagy-Britannián kívülről nem minden tartalom érhető el
Torchwood - Seriously Ten
- az ausztrál Channel Ten Torchwood oldala
Torchwood.TV
- hírek és pletykák a sorozatról angolul
Wikipedia - Torchwood

The Infinite Quest

BBC - Totally Doctor Who
Wikipedia - The Infinite Quest