A progresszív rock az a számomra a zenében, mint a sci-fi az irodalomban és a filmművészetben: a lételemem. Ahogy más műfajú könyveket is olvasok és másfajta filmeket is nézek, ugyanúgy más stílusú zenéket is hallgatok, de időről-időre vissza kell térnem ehhez az éltető elemhez, hogy feltöltődjek, hogy érezzem, hogy élek.

De van objektív kapcsolat is e két dolog között: a legtöbb progresszív zenekar feldolgoz sci-fi témákat is, és néha elgondolkodom, hogy vajon egyikből következik a másik szeretete, és emiatt érzek úgy, ahogy, vagy ez csak puszta véletlen?

Vegyünk néhány példát, előszöris legújabb felfedezettemet, amely a Spock’s Beard névre hallgat. Már a név is olyan, ami mellett nem lehet elmenni. Így is szereztem róla tudomást, egy DVD-boltban ki volt rakva egy koncertjük felvétele. Tudtam, hogy ezzel a névvel csak progresszív banda lehetnek, és igazam lett :D Sajnos akkor rögtön nem vettem meg, és mire visszamentem, már eladták. Audio formában sikerült megszerezni a lemezeiket, és rátaláltam a honlapjukra is, valamint azzal is szembesültem, hogy már több, mint tíz éve léteznek, és én tavalyig nem is hallottam róluk… Amit viszont még jobban bánok, hogy májusban nálunk jártak, és lemaradtam az A38 Hajón tartott koncertjükről. Talán majd legközelebb jobban figyelek :P A szövegeikbe annyira még nem ástam bele magam, hogy biztosan tudjam állítani, hogy a nevükön kívül van más közük is a sci-fihez, de vannak más bandák, amelyeknél ez már a címekből is egyértelmű.

A kanadai Rush pl. a 2112 című albumával lett híres, amely egy jövőbeli disztópiát mutat be, de ezen kívül is gyakran nyúlnak sci-fi témához. Ha jellemezni kellene a bandát, azt mondanám, hogy nagyon intelligens zenét játszanak, mind zeneileg, mind szövegileg, ez utóbbi nagyrészt a dobosnak, Neil Peartnek köszönhető. A sci-fi mellett a mitológiai történeteket és egyéb legendákat (Xanadu) is szívesen veszik elő, vagy saját meséket költenek (The Trees), gyakran ezek a műfajok keverednek is, mint a Cygnus X-1 és folytatása, a Hemispheres, amely az olümposzi istenek közé egy baleset következtében keveredő űrhajós történetét meséli el, de a tolkieni világból Rivendellt is megénekelték. Persze ez csak néhány kiragadott példa az immár 33 éves banda életművéből, van még bőven miből csemegézni :D De aki nem érti a szövegeket, annak is tud sok-sok finomságot nyújtani a zenéjük.

Másik klasszikus az Emerson Lake & Palmer, akik szintén nem tagadhatják le a science fiction iránti vonzódásukat. A Tarkus ugyan instrumentális, de a zenei tételek címei árulkodóak, egy másik, szintén nagyobb lélegzetű művük, a Karn Evil 9 a mesterséges intelligencia és az azt megalkotó ember történetét meséli el.

És még lehetne sorolni, csak akkor soha nem fejezem be, úgyhogy most ennyi :)