[UPDATED] Rush Live
Zene augusztus 25th, 2007Korábban írtam a progresszív rock és a sci-fi viszonya kapcsán a Rush nevű bandáról. Sokáig kellett túrkálnom a youtube-on, hogy elviselhető minőségű koncertfelvételt tudjak mutatni. Bár az itt bemutatott darabok nem feltétlenül sci-fi témájúak, az azért mégis a sci-fi határát súrolja, ahogy ez a három ember ilyen zenét vág le élőben. Érdemes megfigyelni a dobfelszerelést amely mö… izé, amelyben Neil Peart dobos ül, az ilyet én már csak egyszerűen űrhajónak hívom, érdekességnek számítanak még a gitáros Alex Lifeson és a basszusgitáros-énekes Geddy Lee által kezelt (-lábalt
) billentyűs hangszerek.
Elsőnek álljon itt az R30 c. albumuk lemezbemutató koncertjének nyitánya, amelyben ízelítőt adnak az elmúlt 30 év legjobb zenéiből:
Áááááá, koncertre akarok menni… És az ősszel jönnek Európába is turnézni, nekem meg nem lesz rá pénzem, hogy kimenjek. Ez az én formám…
[UPDATE:] Le kellett cserélnem a klipet, mivel az eredetit letörölték. Viszont amit találtam helyette, az tartalmazza a bevezető animációt is, ami az albumok dizájnjaiból készült, még teljesebbé téve a képet.
[UPDATE 2:] Újabb csere, sajnos az előzőt törölték
Ez most megint intró nélkül. Azért így sem rossz
De folytassuk, íme, az egyik nagy kedvencem, a Xanadu c. eposz:
Aztán egy újabb instrumentális kedvenc, La Villa Strangiato:
És ha már emlegettem, álljon itt a The Trees című mese is (ez egy kicsit régebbi felvétel):
[UPDATE:] Sajnos ezt is le kellett cserélnem, az eredeti klipből csak egy olyan verzió van fent, aminek állítólag “jobb a hangja” (mihez képest), viszont csúszik a hang a képhez képest, úgyhogy inkább a kedvenc koncertalbumomról tettem be a dalt.
A ‘90-es éveket pedig képviselje az Animate c. szám az 1993-as Counterparts albumról:
Enjoy!

augusztus 27th, 2007 at 15:32
[…] Ha már amúgyis elszaporodtak a zenei témájú blogbejegyzések - lásd Annatar múltkori postját vagy épp Chelloveck/Bellerophone komplett blogját -, akkor némi ajánló szinten én is hozzájárulok a dömpinghez. Választottam pedig nem más, mint az Ayreon művésznév mögé rejtőző Arjen Lucassen, akiről őszintén szólva nem sokat tudok, a weboldala felületes átböngészését követően sem. […]