Okozott egy kis izgalmat este a macska. Délután kiment csavarogni, és aztán nem került elő, pedig Apu többször is lement érte. 10-kor körbeciccegtem a környéket; semmi. Apu 11-kor bejárta a macska egész territóriumát; semmi. Illetve annyi, hogy nem talált elütött macskát, végülis ez is valami. Éjfél körül még mindketten tettünk egy-egy kört a macskát hívogatva; semmi. Abban maradtunk, hogy valószínűleg bezáródhatott valahová, mert már jött volna, és talán reggelre előkerül. Csak hát ugye az ember csak aggódik egy hideg téli éjszakán, hogy mi van a macskával, pláne, ha egy igen öreg macskáról van szó.

Fél 2 környékén, lefekvés előtt gondoltam, még teszek még egy utolsó próbát, hátha. Lemegyek, hívom, erre előpattan a sarok mögül, felháborodott “nyih-nyih” hangot hallatva, hogy miért várattam meg ennyire. Hogy közben halálra aggódtam magam, az persze őt nem érdekli :P

De ugyebár a gazdi megkönnyebbül, hogy megvan a macska, nyugodtan alhat. És ebben a hitben ringatja magát, amíg a macska fel nem pattan az ágyra, végiggyalogol az emberen, majd heves - és hangos - dorombolásba és dagasztásba kezd…