knowing.jpgMegnéztem Nicholas Cage Knowing (Képlet) c. filmjét. Nem egészen azt kaptam, amit vártam. Hogy nagyjából miről szól, azt el lehet olvasni pl. itt, néhány kritikával együtt, amelyeket majd én is elolvasok, ha megírtam a gondolataimat. A tovább mögött, mert spoileres. Bár aki meg akarja spórolni a mozijegyet, az elolvashatja, de nem a film történetéről szól ez a kis szösszenet, inkább az érzésekről és gondolatokról, amelyeket keltett bennem.

 

A trailer alapján kíváncsi voltam erre a filmre. De nem azt nyújtotta a film, mint amit a trailer sejtetett. Nem sztenderd katasztrófafilmről van szó, de nem is igazi sci-firől. De azt hiszem, az üzenete az, ami miatt valahogy nem tudok megbékélni vele: hogy hiába tudjuk a jövőt, nem tudunk változtatni rajta, mert minden eleve elrendeltetett.

Nem szeretem, amikor megpróbálják a (keresztény) hitet és a sci-fit ötvözni, vagy kibékíteni, vagy épp egyikkel a másikat kioltani. A legritkább esetben működik. A Jelekben működött, mert ott egyetlen ember személyes hitének az elvesztése és visszanyerése volt a fókuszban, de amikor a bibliai hit alapjait akarják megmagyarázni, az már nagyon ingoványos talaj. Még akkor is, ha — mint ebben a filmben —,  nem céljuk ennek a hitnek a lerombolása. Legalábbis nem nagyon.

Mert mi is történik? Jönnek a földönkívüli angyalok, akik ugyan annyira fejlettek (vagy csak jól informáltak), hogy tudják a jövőt, amit számok formájában csepegtetnek azok számára, akik “hallják” őket, de ahhoz nincs elég hatalmuk, (vagy kedvük) hogy megmentsék a Föld élővilágát. Ehelyett csak magukkal viszik a kiválasztottakat egy édeni bolygóra, ahol újrakezdhetik. Az emberiség többi része meg hadd pusztuljon.

És ami a leglogikátlanabb az egészben, hogy a főszereplő asztrofizikusunk, aki egy lelkész fia, és az események bekövetkeztéig gyakorlatilag ateista volt, hirtelen hinni kezd, és belenyugszik a sorsába. Szép ez a hit, de nem valós. Főleg, ha egy olyan hitet próbálnak megmagyarázni, ami nem egy számsoron, hanem könyveken alapul. És azokban a könyvekben ugyan van szó elragadtatásról, meg tűz általi megtisztításról, de ugyanakkor sokminden másról is, például második esélyről.

Aki ezt a történetet írta, nagyon keveset tud a kereszténységről. Neki elég volt az Ezékiel által leírt tüzes szekér mennyei látomás, meg néhány kiragadott részlet innen-onnan a Bibliából. Mindez nyakonöntve egy kis suttogással meg pár fura fickóval, és a végén egy giccses bolygóval, ahol a szüleiktől elragadott embergyerekek hátra sem nézve boldogan élnek, míg meg nem halnak. Vagy azt sem, mintha valami utalás lett volna az élet fájára is. Ez az egész sci-finek nagyon kevés, és Istenről is hamis képet mutat. Még ha — egy gondolatkísérlet erejéig — el is fogadnám, hogy Isten valamiféle fejlettebb idegen lény, aki a keresztény hitvilág mögött áll, nem tudnék megbízni benne, hiszen nem azt adta, amit prófétái által ígért…

Szóval ez az egész egy nagy maszlag.

UI: Azért azt meg kell hagyni, hogy látványilag nagyon a helyén van a film, a katasztrófák tényleg hatásosak. Kár, hogy a történet és a karakterek nem lettek rendesen kidolgozva.