 |
You Scored as Richie RyanYou are Richie Ryan. While you may have had to do what you had to do in some situations, you generally are loyal to those who have helped you and stood by you. You are more of a follower than a leader. You are also a quick learner and are good at implementing what you have learned from others.
|
Az úgy kezdődött, hogy a karácsonyi ünnepek alatt sort kerítettem arra, hogy végignézzem a Highlander sorozatot. Már régóta érett a dolog, annak idején, amikor a tévében ment, időszakosan láttam belőle részeket, de összefüggésében nem ismertem a sztorit. Majd ha lesz egy kis időm, lehet, hogy írok róla, de először jöjjön az, ami ennek a következménye lett 
Naszóval azzal talán mindenki egyetért, aki látta a sorozatot, hogy a legérdekesebb karakter Methos volt, az ötezeréves halhatatlan, nem kis részben Peter Wingfield alakításának köszönhetően. A szerep nemzetközi ismertséget hozott neki, gyakran megtalálták badguy epizódszerepekkel, de néha megmutathatta magát más oldalról is. Ez is megérne egy külön bejegyzést, úgyhogy inkább megpróbálok közelíteni a lényeg felé. Tehát miután a Highlander végére értem, kedvet kaptam ahhoz, hogy beleássam magam Wingfield munkásságába, és megnézzek lehetőség szerint mindent, amiben szerepelt. Az IMDb-n így bukkantam a 10000 Days című websorozat adatlapjára, megtaláltam a honlapot is, de az epizódoknak nem találtam nyomát, ami furcsának tűnt annak fényében, hogy 2010-es dátumon van nyilvántartva. Néhány héttel később azonban tettem egy újabb próbát, és örömmel tapasztaltam, hogy nemrég elkezdték feltölteni a részeket, az első három már elérhető teljesen ingyen. Megnéztem őket és úgy gondoltam, hogy ez a sorozat megérdemli a figyelmet.
A BBC-n megy mostanság egy érdekes drámai sci-fi sorozat, Outcasts címmel. Egy telepes kolónia mindennapjait ismerhetjük meg egy idegen bolygón, a Carpathián. A bolygót a Titanic túlélőinek segítségére siető hajóról nevezték el, mivel a szituáció is kicsit hasonló – a pusztuló Földről kivándorolva próbálnak itt új életteret létrehozni. Persze a kolonizálás nem megy könnyen, mivel a Földtől öt évig tart az út, és a bolygó tartogat jónéhány meglepetést.
Aki az eredeti leadás szerint nézi a Fringe sorozatot (nálunk a sokatmondó “A rejtély” címen fut, és épp végetért a második évada), pár hete egy több szempontból is érdekes epizódot láthatott, amelynek The Firefly volt a címe. Nem, nincs köze az azonos című sorozathoz, hanem magáról az állatról, vagyis szentjánosbogárról van szó a részben. Többek között. A vendégszerepben Christopher Lloydot, a Vissza a jövőbe trilógia Dokiját láthatjuk, aki egy kiöregedett rockzenészt alakít, Walter Bishop egyik ifjúkori kedvenc bandájának billentyűsét. És itt jön a lényeg. Az epizód kedvéért elkészült egy bakelit album, amelynek példányai hónapokkal ezelőtt felbukkantak különböző független lemezboltokban, szerte Amerikában. Nyilván csak az epizód műsorra kerülése után jöttek rá az emberek, hogy mi is ez. Az album mind kinézetében, mind zenéjében a hetvenes éveket idézi, és a lemezek használt benyomást is keltenek – recsegnek, ugranak, ahogy kell. Ráadásul minden egyes album különbözik! Apró eltérések találhatóak a szövegekben és valószínűleg másutt is, amelyek spoilereket és utalásokat tartalmaznak a sorozattal kapcsolatban. A Fringe Bloggers oldalon a rajongók vadászatba kezdtek, hogy minél több példányról információkhoz jussanak. Itt lehet követni az eseményeket. Amúgyis kedvencemmé vált mára ez a sorozat, de az ilyen húzások miatt még inkább tisztelem a készítőket. Még akkor is, ha az albumot készítő zenészek kilétét egyelőre titokban tartják.
És hogy milyen zene is a Violet Sedan Chair Seven Suns című albuma? Egy szóval: zseniális. Abszolút adja a kor pszichedelikus érzés- és hangzásvilágát, zeneileg letisztult formában, engem teljesen berántott. Online meghallgatható többek között a Youtube-on (ld. pl. alant), vagy a Soundcloud oldalán: A oldal és B oldal.
Enjoy!
Kicsit meg-, de nem teljesen elkésve én is kívánok mindenkinek boldog karácsonyt!
Ide most valami élménybeszámoló-féleséget kellene írnom, de nem igazán tudok. Mások nagyjából már leírták, hogy mi volt jó vagy mi kevésbé. Az biztos, hogy sokat nevettünk ezen a napon, köszönhetően a díszvendégeknek és Brutinak. Az Avataros poénjai gyakran eszembe jutnak 
Sajnos az afterpartyn kétfelé volt széledve a társaság, így ott már “csak” a többi résztvevővel beszélgettem, bár mivel Rick az útban állt, mikor elmentem, ő szívélyesen elköszönt A találkozón főleg fotózással voltam elfoglalva, úgyhogy némely sztori, amit Rick Worthy vagy David Nykl mesélt, valahogy elkerülte a figyelmemet. Az mindenképp jó volt, hogy nem vaksötét moziteremben volt az esemény, mint korábban, de azért még így is észrevehetően kevés volt a fény, megnehezítette a fényképezést. Davidet eleve nehezebb is volt fotózni, nem hazudtolta meg a nevét, úgy pattogott és izgett-mozgott a színpadon, mint egy nikkelbolha
Majdnem elfelejtettem, pedig nem illene 
, hogy kaptunk ajándékokat, amiknek nagyon örültem, mert egyik könyv sem volt meg. A Galaktikák igen, nem tudom még, mit csináljak ezekkel a pluszpéldányokkal Az AXN SciFi jóvoltából pedig gazdagabb lettem egy Lost 5. évad DVD-vel, ami mellé kénytelen leszek megvenni a többi évadot
Alant láthatóak a kapott autogramjaim, a talin készült képeim pedig megtekinthetőek az SFporton.
Egy kis hangulati elem a sorozatból. Enjoy
