Violet Sedan Chair: Seven Suns – avagy egy nemlétező zenekar nemlétező albuma

, , , No Comments »

Aki az eredeti leadás szerint nézi a Fringe sorozatot (nálunk a sokatmondó “A rejtély” címen fut, és épp végetért a második évada), pár hete egy több szempontból is érdekes epizódot láthatott, amelynek The Firefly volt a címe. Nem, nincs köze az azonos című sorozathoz, hanem magáról az állatról, vagyis szentjánosbogárról van szó a részben. Többek között. A vendégszerepben Christopher Lloydot, a Vissza a jövőbe trilógia Dokiját láthatjuk, aki egy kiöregedett rockzenészt alakít, Walter Bishop egyik ifjúkori kedvenc bandájának billentyűsét. És itt jön a lényeg. Az epizód kedvéért elkészült egy bakelit album, amelynek példányai hónapokkal ezelőtt felbukkantak különböző független lemezboltokban, szerte Amerikában. Nyilván csak az epizód műsorra kerülése után jöttek rá az emberek, hogy mi is ez. Az album mind kinézetében, mind zenéjében a hetvenes éveket idézi, és a lemezek használt benyomást is keltenek – recsegnek, ugranak, ahogy kell. Ráadásul minden egyes album különbözik! Apró eltérések találhatóak a szövegekben és valószínűleg másutt is, amelyek spoilereket és utalásokat tartalmaznak a sorozattal kapcsolatban. A Fringe Bloggers oldalon a rajongók vadászatba kezdtek, hogy minél több példányról információkhoz jussanak. Itt lehet követni az eseményeket. Amúgyis kedvencemmé vált mára ez a sorozat, de az ilyen húzások miatt még inkább tisztelem a készítőket. Még akkor is, ha az albumot készítő zenészek kilétét egyelőre titokban tartják.

És hogy milyen zene is a Violet Sedan Chair Seven Suns című albuma? Egy szóval: zseniális. Abszolút adja a kor pszichedelikus érzés- és hangzásvilágát, zeneileg letisztult formában, engem teljesen berántott. Online meghallgatható többek között a Youtube-on (ld. pl. alant), vagy a Soundcloud oldalán: A oldal és B oldal.

Enjoy! :D

Spock szakállára, ez jó buli volt! – Frissítve!

, , 9 Comments »

Koncerten voltam tegnap. Kicsit kialvatlan vagyok, úgyhogy előre is elnézést kérek a fogalmazási hibákért :P A helyszín az A38 hajó, fellépő a Spock’s Beard. Már régóta vártam ezt a koncertet, a legutóbbi bulijukról sikerült úgy lemaradni, hogy hónapokkal később eszméltem rá, hogy én erre el szerettem volna menni. Nade most nem riasztott vissza az sem, hogy úgy alakult, hogy egyedül kellett mennem, bár a helyszínen összefutottam Adeptusszal és egy barátjával, meg később Kamper is felbukkant.

spock.jpgKorán értem oda, úgyhogy a jegy megvétele után még elszaladtam némi vacsorapótlékot és vizet venni, amit a visszaúton el is fogyasztottam, és fél 8 körül bementem. Még csak néhányan lézengtek, de a bolt már üzemelt, vettem is egy CD-t (a legújabbat – sajnos ez már az új kiadás, nincs rajta a bónusz szám, ami az első, saját kiadáson rajta volt), meg egy pólót, meg még egy pengetőt is, ha már lúd, legyen kövér felkiáltással :mrgreen: A szerzeményeimet és a kabátomat beraktam a ruhatárba, majd a terem felé vettem az irányt. Adeptus rögtön észrevett, úgyhogy nem unatkoztam a kezdésig, beszélgettünk, leginkább zenéről. Az egyetlen baj a helyszínnel, hogy az orrban lévő bár kivételével egyetlen ülőalkalmatosság sincs, ráadásul hajó lévén, kicsit lejt befelé a padlója, úgyhogy mielőtt a buli elkezdődött volna, a hátam már elkezdett fájni az ácsorgástól. De az igazi megpróbáltatás csak ezután jött: az előzenekar. Nem tudom, hogy miért pont ők lettek kiválasztva… Nem rossz zenészek, nem azzal volt a gond, hanem valahogy az egész nem akart összeállni (eszembe jutott, hogy itt idézzek Hofitól egy örökérvényűt, de azt hiszem, azért ezt most inkább mellőzöm :twisted: ), mintha nem tudták volna eldönteni, hogy mit akarnak. Minden számban voltak lírai és zúzós részek, az énekes srác hol vonyított, hol hörgött, ráadásul a gitár és a basszusgitár is úgy túl volt néha effektezve, hogy csak kása volt az egész. Inkább bevennének egy billentyűst… na mindegy. Szóval nem igazán esett ez jól nekem, csak időhúzás volt. Az utolsó számuk alatt viszont felfedeztem a színpad előtt üresedést, úgyhogy előrenyomultam, így a főattrakciót második sorból élvezhettem végig.

Adeptus megelőzött a koncertbeszámolóval, és reméltem is, hogy számíthatok rá az elhangzott számok felsorolásában, így részemről ismét csak a személyes élmények jönnek, amikből ezen az estén bőven kijutott.

A billentyűs, Ryo Okumoto helye előtt találtam helyet magamnak, aki miután bejött, kezet fogott a közelben állókkal. Később pár pengetőt is kiosztott, nekem nem adott (a dög), valami srácnak adta inkább. Talán nem gondolta (akkor még), hogy tényleg a zene miatt mentem. Nagyon kevés nő volt a közönség sorai közt, és ahogy észrevettem, főleg utánfutó minőségben – ezt nem sértésnek szánom, csak nem találok most jobb és egyszerűbb szót azokra, akik csak a párjukat kísérték el. Egyébként a kedves férfirajongókról is megvan a véleményem, akik kétszer is elhappolták egy lánytól a kifejezetten neki címzett dobverőket… Na mindegy. A zene szuper volt, az előadásmód fergeteges. Nincs jobb szó arra, amit ezek művelnek, hogy zenebohócok. Nick D’Virgilio egy percet sem pihent szinte, éneklés közben gitározott vagy billentyűzött, amikor nem énekelt, akkor pedig beült a dobok mögé, a basszusgitáros Dave Meros előtt is ott volt egy kisebb szinti, Alan Morse gitárokkal zsonglőrködött és időnként körbetáncolta a színpadot, Ryo Okumoto pedig már fogalom. Ő végigbohóckodta az egészet, és még a közönséggel is barátkozott közben.

A ráadás az egyik kedvencem, a June című dal volt (meghallgatható a zenelejátszómban). Egyszerű, de mégis gyönyörű. Ryo egy idő után kiszúrta, hogy éneklem, és a következő refrénnél az arcomba tolta a mikrofonját :D Sajnos hangom eddigre már nem sok maradt, de azért remélem, hogy nem voltam nagyon hamis :P

spocksbeardx-s.jpgSajnos ezzel vége is volt a koncertnek, de az este még tartogatott egy-két kellemes percet. Adeptus és a barátja elbúcsúztak és hazaindultak, én még úgy döntöttem, hogy aláíratom a CD-t a srácokkal, ha már az éjszakai busz úgyis csak majd egy órával később indult. Bár elvileg az árusasztalnál lett volna az autogramosztás, végül nem lett ilyen szervezett a dolog, sokan már a színpadnál feltartották őket, de nem is volt olyan nagy a rajongótömeg, hogy ez baj lett volna. Így a terem különböző pontjain sikerült mindenkivel váltanom pár szót és aláíratni a borítót. Ryo körül volt a legnagyobb nyüzsgés, úgyhogy őt hagytam a végére. Teljesen lökött fazon :mrgreen: Az egyik srác megvette a bakelit albumot, szép, dupla kivitelű, ez az őrült meg telerajzolta neki az egészet. Én viszont egészen különleges elbánásban részesültem. Névreszólóan dedikálta a CD-t (legalábbis remélem, hogy tényleg a nevemet írta rá japánul, és nem valami mást :P ), megölelt, bókolt, és búcsúzóul még két puszit is kaptam. Meg a lelkemre kötötte, hogy a következő koncertjükre jöjjek el. Azt hiszem, ezek után ez nem is lesz kérdéses :D

A remek este lezárásaként biztonságban haza is jutottam, és bár nagyon fáradtan, de nagyon jó érzéssel mentem aludni, és az egyik daluk végig is kísérte az álmomat…

Frissítés:

Hála skandersonnak az Index fórumáról (és Gyurinak, aki felhívta rá a figyelmemet), meg lettem örökítve. El kell hinnetek, hogy az én vagyok, mert az arcom nem látszik, de ez azt hiszem, nem is baj :P

singing.jpg

In Memoriam

4 Comments »

In Memoriam Végvári Tamás & Tunyogi Péter

Colorado: NEKED

Uptown Girl – Ashes to Ashes

, , , 2 Comments »

Egy kis hangulati elem a sorozatból. Enjoy :D

The Final Countdown – Ashes to Ashes utolsó évad!

, , No Comments »


Find more videos like this on SFport.net

Sorozatajánló — The Guild (újra)

, , , No Comments »

Mivel ma belefutottam a harmadik évad előzetesébe, gondoltam, ismét a figyelmetekbe ajánlom Felicia Day websorozatát. Hátha más is kedvet kap ehhez a jópofa sorozathoz :D

The Guild

The Guild a Youtube-on

IMDb

Battlestar Galactica röviden

, , , No Comments »

Ismét egy videó, ezúttal a Battlestar Galactica 4 percben, jelenet minden epizódból, remek zenére.

Négy akkord a hírnév :)

, 3 Comments »

Welcome back my friends to the show that never ends…

, , No Comments »

Eredetileg a Carl Palmer Band koncertjéről akartam csak írni,  amin tegnap voltam. De ahogy elkezdtem nézelődni és keresgélni a neten (pl. használható minőségű szemléltető videót :P ), rábukkantam egy izgalmas hírre: egy koncert erejéig egy High Voltage Festival nevű londoni rendezvényen ismét összeáll az Emerson Lake & Palmer! Magáról a fesztiválról nincs sok infó azon kívül, hogy 2010 júliusában lesz, és a pletykák szerint a Kiss és a Rush (yay!!!) is meg lett keresve ezügyben. Ha ebből tényleg lesz valami, garantált az ismételt legatyásodásom, mert egy ilyen bulira muszáj elmenni… A legutóbbi Rush turné alatt nem sikerült összehozni, hogy kijussak valamelyik koncertre, ELP meg ugye már régóta nincs, bár őket volt szerencsém élőben látni még a BS-ben. Két legkedvencebb progrock bandám egy helyen? Kihagyhatatlan…

Mondjuk amit Carl Palmer és csipet-csapata adott elő tegnap az  A38 hajón, azért az sem volt piskóta, és a családias hangulat is hozzátett az élményhez. Nem tudom, mennyien lehettünk, de nem volt tele a terem, nagyon nem, annyira, hogy Palmer bácsi viccelődött is, hogy ennyi erővel az ő házában is megtarthatták volna a bulit. Well, ha nem nekem kell kifizetni a repülőjegyet, örömmel, bármikor :mrgreen:

Két éve voltak itt legutóbb, akkor láttam őket először, és lenyűgözött az, hogy hogy tudták egy gitárral és egy basszusgitárral lejátszani azt, ami eredetileg orgonára és más billentyűs hangszerekre lett hangszerelve. Paul Bielatowicz gitáros és Stuart Clayton basszusgitáros  értik a dolgukat, bár egyikük sem “rendeltetésszerűen” használja a hangszerét :D A közel kétórás koncerten főként ELP feldolgozásokat játszottak. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy az ELP által feldolgozott művek feldolgozásait, de a lényegen nem változtat. Hoedown, Bitches Crystal, Egy kiállítás képei, Nutrocker, Fanfare for the Common Man, Tarkus… Egyszóval jó volt. Aki szereti az ELP zenéjét, az mindenképp jól érzi magát a banda koncertjein. Legközelebb gyertek ti is! :D


Linkek

Carl Palmer Band

Carl Palmer hivatalos honlapja

Az A38 ajánlója

Az A38 beszámolója képekkel

ELP

Hivatalos Emerson Lake & Palmer honlap

Emerson Lake & Palmer a MySpace-en

Keith Emerson honlapja

Greg Lake honlapja

When You’re Evil

, , , , 1 Comment »