Van pár dal, ami benne van az örök kedvencek toplistájában, ezek közül most egyet osztok meg. Aztán majd idővel, ahogy lesz időm felkutatni, jön a többi is 
Itt pedig feliratozva is megtekinthető: http://www.youtube.com/watch?v=tBuHP1P_p2c
És még valami, amit érdemes észbentartani: január 6-án, vasárnap a Viasat 3 kezdi adni az Andromeda c. sorozatot a 11:00 órás műsorsávban, aminek én azért örülök, mert valahogy mindig sikerült elmulasztanom az elejét, így nem sokat értettem a néha-néha elkapott közbülső epizódokból. Ugyanígy voltam anno a Babylon 5 és az Earth: Final Conflict sorozatokkal is, ezeket már sikerült pótolnom. Most az Andromedán a sor. És hátha másnak is van etéren pótolnivalója 
És miközben az ember megfelelő képet keres a mondandója illusztrálására, érdekes dolgokra bukkanhat. Például, hogy a sorozat első évadának a zenéjét Alex Lifeson, a Rush gitárosa szerezte - a bandát emlegettem már sci-fi vonatkozásban, és bemutattam egy keveset a koncerten nyújtott teljesítményükről is.
Viszont most már kezd nagyon korán lenni, úgyhogy a képkeresést majd némi alvás után folytatom.
Bár felhívtam rá Chelloveck/Bellerophone kolléga figyelmét, de vagy megfeledkezett róla, vagy nem tartotta elég sci-fisnek, úgyhogy “kénytelen vagyok” én bemutatni David Bowie néhány klipjét Az apropóját egyébként az adta, hogy a Life On Mars révén újra kedvet kaptam egy kis Bowie-féle zenére, és mostanában sokat hallgatom, főleg a régi albumait, és némelyik száma – ha hangszerelésében nem is, de – szövegében mindenképpen sci-fi témájú. Most csak kiragadok két példát:
Korábban írtam a progresszív rock és a sci-fi viszonya kapcsán a Rush nevű bandáról. Sokáig kellett túrkálnom a youtube-on, hogy elviselhető minőségű koncertfelvételt tudjak mutatni. Bár az itt bemutatott darabok nem feltétlenül sci-fi témájúak, az azért mégis a sci-fi határát súrolja, ahogy ez a három ember ilyen zenét vág le élőben. Érdemes megfigyelni a dobfelszerelést amely mö… izé, amelyben Neil Peart dobos ül, az ilyet én már csak egyszerűen űrhajónak hívom, érdekességnek számítanak még a gitáros Alex Lifeson és a basszusgitáros-énekes Geddy Lee által kezelt (-lábalt 
) billentyűs hangszerek.
A progresszív rock az a számomra a zenében, mint a sci-fi az irodalomban és a filmművészetben: a lételemem. Ahogy más műfajú könyveket is olvasok és másfajta filmeket is nézek, ugyanúgy más stílusú zenéket is hallgatok, de időről-időre vissza kell térnem ehhez az éltető elemhez, hogy feltöltődjek, hogy érezzem, hogy élek.
De van objektív kapcsolat is e két dolog között: a legtöbb progresszív zenekar feldolgoz sci-fi témákat is, és néha elgondolkodom, hogy vajon egyikből következik a másik szeretete, és emiatt érzek úgy, ahogy, vagy ez csak puszta véletlen?
Na igen. Így jár az, aki túlságosan rákattan egy sorozatra, amit egy évben csak 14 alkalommal lehet nézni. Múlt héten végetért a Doctor Who harmadik évada, és azóta ez az első szombat este, amit nem az azzal való foglalatosság tölt ki, hogy mikor és honnan juthatok hozzá leggyorsabban a heti adagomhoz. Ehelyett Merrast toszogattam azügyben, hogy az SFportalra általa kirakott cikkemmel kapcsolatban mi nem jó Eközben eltöltöttem egy csomó időt a YouTube-on Doctor Who témájú videókat nézegetve. A kedvencemet ide is belinkelem, bár lehet, hogy olyanoknak nem sokat mond, akik még nem látták a sorozatot, és epilepsziára hajlamosaknak nem is ajánlott a gyors vágások miatt (tényleg, ezt vegye komolyan, akit illet), de valahogy annyira megragadja az egésznek az esszenciáját, plusz a hozzá választott zene is szuper (a U2 tud valamit arról, hogy mitől jó a zene ), hogy nem tudok elszakadni tőle. A címe TARDIS Trip, az elkövetője Thebigbluemeany, a zene pedig a “Window in the Skies” a U2-tól. Enjoy!
Sci-fi vagy nem sci-fi, ez itt a kérdés… Szigorúan véve talán nem az, mivel egyes elemektől eltekintve ez egy nyomozós, bűnüldözős drámasorozat, de a britekre jellemző hihetetlen jó hangulata miatt mindenképp érdemes a figyelemre.
