Ébresztő!
Macskaságok 2 Comments »A macskák ösztönösen tudják, hogy a gazdájuk mikor fog felébredni.
És 10 perccel azelőtt ébresztik fel.
Macsek ma megint kitett magáért. Egyrészt valamikor az éjszaka közepén mellémjött az ágyra dorombolni és dagasztani. Szerencséjére annyira KO voltam, hogy lazán vissza tudtam aludni, pedig valami hihetetlen hangosan tud dorombolni a drága
Aztán hajnalban meg azzal ébresztett, hogy a karmát élesítette a fotelen, amit ugye nem szabad neki, aztán mikor rászóltam, tovább zörgött valamivel. Ilyenkor az a menetrend, hogy fölkelek és kicsukom a szobából, hogy az éjszaka további részében nyugodtan tudjak aludni, mondtam is neki, hogy mire számíthat. Felülök, felkapcsolom a villanyt, mire azt látom, hogy Benji visszamászik az ágyikójába és összegömbölyödik…
Azért néha még mindig meg tud lepni vele, hogy mennyi rengeteg esze van, és hogy mennyi mindent megért. Persze szelektív a hallása, csak azt érti meg, amiből haszna (vagy kára) származik, meg nagyokat tud elégedetten pislantani, ha az ember dicséri, vagy csak úgy beszél hozzá, de ettől függetlenül nyilvánvaló, hogy elég nagy százalékát megérti annak, amit mondunk. És ki is tudja fejezni a saját akaratát is, ami azért pl. Boninak nem mindig sikerült. Benji mindig pontosan mutatja az utat: ha az ajtó felé indul, hátranézegetve, akkor ki akar menni, ha a konyha felé, akkor éhes. Bonika csalinkázott mindenfelé, úgy kellett kitotózni, hogy épp mi a baja.
Arra viszont mindketten pillanatok alatt rájöttek, hogy mi az, amire az ember rögtön ugrik. Pl. bizonyos tárgyakon karomélesítés garancia arra, hogy azonnal felhívják magukra a figyelmet. Benji szokása még az étkezőasztalon maradt reklámújságok “olvasgatása” is, bár ez már nem túl hatásos, csak fülemre húzom a takarót aztán hadd csinálja
Boninak pluszban volt egy hatékony ébresztési technikája, igaz, az nem volt szándékos: nagyon gyenge volt a gyomra, elég gyakran dobta ki a kajáját, és ezt gyakran az éjszaka közepén. Mindehhez járult, hogy velem aludt az ágyban, amiről csak úgy lehetett volna leszoktatni, ha kicsukom a szobából, ami viszont azzal járt volna, hogy a macs a fél éjszakát a kilincsre ugrálással és hangos nyávogással töltötte volna. Bejönni nem tudott, de aki hallott már sziámi macskát nyávogni, az tudja, hogy amellett aludni nem egyszerű dolog. Hamar megtanultam legmélyebb álmomon keresztül is meghallani a jellemző öklendező hangokat, hogy még időben le tudjam tenni a macskát a padlóra, hogy ne a takarómat rókázza le. Aztán meg reggel vigyázni, hogy ne lépjek bele az éjszakai termésbe
Egyszóval csuda jószágok ezek a macsekok. Szerencsére baseballütőt nem tartunk itthon



